2012. szeptember 1., szombat

1.rész


Sziasztok! Meghoztam az első részt, kicsit rövid lett, de ígérem, a többi nem lesz ilyen rövid ;) Ha tetszett, esetleg ha nem, kérlek írjátok le a véleményeteket komiban, köszönöm :) 


- Mamii – szaladt felém a kisfiam nevetve
- Gyere kicsim – öleltem meg szorosan, hisz 3 napja nem láttam
- Jól érezted magad kicsim?
- Igen mami.
- És jó voltál?
- Persze hogy jó volt. Amúgy szia  – szólt egy mély hang, mire felnéztem
- Szia. – komor lettem, ugyanis a fiam apja állt velem szemben – Minden rendben volt?
- Természetesen. Elvoltunk, igaz fiam? – lágyult el egyből a hangja
- Igeeen. Voltunk állatkertben és a papa edzésén is – mesélte csillogó szemekkel a fiam
- Biztos jó volt – álltam fel
- Tessék, itt vannak a cuccai – nyújtotta át nekem a táskát – Mikor is jön legközelebb?
- Jövőhéten ugyanígy?
- Rendben. –bólintott majd elköszönt a fiúnktól
Láttam a fiamon, hogy szomorú amiért elmegy az apja, és ez borzasztóan fájt nekem… de nem tudok mit tenni. Mi már nem vagyunk együtt…

xxx
- Igen, tessék? –épp Ángelt altattam mikor megszólalt a telefon
- Szia Nat –hallottam meg barátnőm hangját 
- Szia Irina. Hogy vagy? –örültem meg, hisz rég nem beszéltünk
- Remekül, és ti? Minden rendben az én kis drágámmal?
- Persze. Ma jött haza az apjától.
- És mondott valamit Mr. Macsó? – hát igen, Irina nem igazán kedveli…
- Most nem. Hamar megbeszéltünk mindent.
- Csoda.. Na mind1, pár nap múlva a városban leszek
- Jajj de jó. És mikor jössz?
-1 hét múlva. Muszáj csajos napot tartanunk!
- Oké, benne vagyok.
- Junior is ott lesz akkor, szóval én viszem őt, te meg Ángelitot
- Az jó lesz. És meddig maradsz? – kérdeztem
- Sajnos csak 5 napig, de nem szabadulsz tőlem!
- Nem is akartam – nevettem
- Na jó, én most megyek. Majd hívlak. Szia Nati
- Szia Irina – kinyomtam a telefont, majd bementem a fiam szobájába
Már édesen aludt. Betakartam és megsimogattam a fejét. Már 3 éves, pedig olyan mintha tegnap született volna. A szeme és a mosolya az apjáé. Szinte a kicsinyített mása. Az apját utálom azért amit tett velem, őt viszont imádom. Csak ha rá nézek az apja van előttem…
A közös fiúnk örökre összeköt minket…Legszívesebben a világ végére mentem volna, de Ángel miatt nem tehettem. Végülis, az Ő fia is…


2 megjegyzés: